January 2010
.
Milyen színű a szomorúság? - kérdezte a csillag a cseresznyefát, és megbotlott egy felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt. - Hallod? Azt kérdeztem, milyen színű a szomorúság? - Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. Haragosan kék. - Az álmoknak is van színe? - Az álmoknak? Azok alkonyszínűek. - Milyen színű az öröm? - Fényes, kis barátom. - És a magány? - A magány az ibolya színét...
“- Mi az, hogy “igazi”? - kérdezte egy napon Bársony-nyuszi a...”
– Margery Williams
“Sometimes reality has a way of sneaking up and biting us on the ass. And when...”
– Grey’s Anatomy (via quotewhore) (via liveelaughlovee)
jó legyél edd meg a répát is
Olyan rossz amikor az emberbe bele nyillal a felismerés hogy (most jön a sematikus szöveg) .. nem szeretik mondjuk a szeretés is egy tág fogalom .. pl a macskámat is szeretem de nem szeretnék vele moziba menni .. hallottál már az érzelmi analfabétizmusrol? nem? pedig nagyon érdekes valahogy ugy kezdödik hogy nem tudja kimutatni az érzelmeit .. na jo mindegy egyébként a körülményekhezképest...
cold →
