Én vagyok a kotonba zárt fűbe dobott ondó

szeretem a nyarat,a balatont, magamat, az édességeket, a zenét, a fesztiválokat,ha valaki elolvassa amit írok, a művészetet, józsef attilát, a kinder tojást, bertet, idegen helyeket felfedezni, a zöldet, a sárgát, az élénk színeket, a koncerteket, a kinder buenot,a biológiát, a különleges ruhákat, oroszországot,a barátaimat, az epret, a limeot, a csillagokat, az utazást, a kávét, a napot, a Nutellát, a feltétel nélküli szeretetet, a természetet, a megbocsájtást, az alvást,a kedves embereket,vásárolni kis boltokban, a pandákat,a jó könyveket, a muffint, zánkát,az egyetemet, az új sálam Nem szeretem a vasárnapot,a váratlan vendégeket, a disznóhúst, a fizikát, a tuc-tuc zenét, az önmegtagadást, az epres szaloncukrot, a sóskát, az előítéleteket, a definíciókat, a korlátokat,a szúnyogokat, a politikát, a cserepes virágot, a türelmetlenségemet, az arany ékszert, a bizonytalanságot, a „lehetetlen” szót, a tiszteletlenséget, a házimunkát, a magas talpú cipőket.továbbá nem szeretem a buta embereket.Nem szeretem ha a reggelimhez nem kapok tejet, ha nem hagynak elég időt enni.... Jajj még valami: elsózva szeretek mindent, ami nem édesség, a Merciből a marcipánosat eszem meg legelőször, hajlamos vagyok gyorsan és hangosan beszélni, csak a bal szememmel tudok kacsintani